A természet állandó körforgásban van: előbújik, bimbózik, kinyílik, virágzik, elhervad, lehullik, elenyészik, eltűnik, majd újra előbújik és kezdődik minden elölről. Felmelegszik és lehűl, megtelik fénnyel, majd sötétségbe borul, újra és újra.
Mindezek a változások állandó hatással vannak a hangulatunkra, életformánkra, lelkiállapotunkra, érzelmeinkre és közérzetünkre.
Legtöbbször észre sem vesszük ezt, hiszen megszoktuk, hogy életünkben mindig jelen van ez a körforgás, néha szenvedünk a hőségtől vagy a hidegtől, levertek vagyunk a sötétségtől és sokszor éppen valami másra vágyunk, mint ami adott.
Az őszi, téli, tavaszi és nyári táncok és rituálék eseményei alkalmával arra törekszünk, hogy erre a ciklikusságra tudatosan ráhangolódjunk, megértsük, elfogadjuk és a javunkra fordítsuk azt.
Évente négyszer – az őszi és a tavaszi napéjegyenlőség, illetve a téli és a nyári napforduló alkalmával – összegyűlünk, ünnepi teret hozunk létre a különleges alkalom tiszteletére. Megajándékozzuk önmagunkat és egymást a figyelmünkkel, csendünkkel, érintésünkkel. Vizualizáción, relaxáción és masszázson keresztül kapcsolódunk az aktuális természeti fázishoz és életszakaszunkhoz. Mozgásunk, táncunk, mély rezgésű hangszerek, saját hangunk, énekünk és egyéb eszközök segítségével készítünk elő és élünk meg egy szimbolikus gesztusokra épülő hosszabb rituálét, amely segítségünkre szolgál abban, hogy lezárjuk az előző életszakaszunkat, továbbá befogadóvá és nyitottá váljunk a következőre.
